Latest Photos

Author Archive

EURAZEO AND RHÔNE TO FORM STRATEGIC PARTNERSHIP

EURAZEO TO ACQUIRE A MINORITY STRATEGIC INTEREST IN RHÔNE RHÔNE PARTNERS BECOME EURAZEO SHAREHOLDERS PARTNERSHIP WILL ACCELERATE THE LONG-TERM STRATEGIC DEVELOPMENT OF BOTH FIRMS

Paris, London & New York, November 29, 2017 — Eurazeo, a leading global listed investment company based in Paris and New York, and Rhône, a leading international private equity firm based in New York and London, today announce a strategic partnership. Under the terms of the agreement, Eurazeo will acquire a 30% interest in Rhône in exchange for $100 million cash (€84 million) and 2 million newly issued Eurazeo shares. Eurazeo is a Euronext-listed investment company, with total assets under management of €7 billion. Rhône is a global alternative investment management firm with over €5 billion in assets under management across both its private equity business and its real estate joint venture with WeWork, the global leader in the collaborative workspace industry.

The partnership is predicated on both firms’ like-minded investment philosophy, common and complementary transatlantic heritage, and historical cultural alignment. This is evidenced by the global geographical presence of each firm, anchored by their common European and American heritage and long-standing network of relationships.

The complementary skills and character of each firm will serve to enhance the benefits of the partnership for both firms and their stakeholders, including broadening their scale and scope of investment capabilities and reinforcing and cross-pollinating respective networks.

One Rhône representative will serve as an observer on the Eurazeo Supervisory Board while three Eurazeo representatives will serve on Rhône’s Board of Managers. However, each firm will continue to operate independently and will maintain full discretion over their investment decisions. The transaction will be accretive to Eurazeo. It is expected to close in the first half of 2018 and is subject to regulatory approvals and other customary closing conditions.

Patrick Sayer, CEO of Eurazeo, said: “We are delighted to partner with Rhône. Together with their world-class investment team, whom we have known for a long time, we share an investment vision and a similar entrepreneurial DNA. This strategic partnership will bolster Eurazeo’s business model and help us grow and transform companies, creating further value for our shareholders.”

Virginie Morgon, Deputy CEO of Eurazeo, added: “Capitalizing on our unique model that combines permanent capital and third-party money, we have successfully built over the past few years a multi-strategy international investment firm. Today’s transaction with Rhône accelerates this strategy. Beyond the financial investment in a top-performing asset management company, this agreement represents a valuable opportunity to significantly broaden our transatlantic reach and gain access to a wider universe of investors.”

Robert Agostinelli, Co-Founder and Managing Director of Rhône, said: “Our common bond of culture, history and relationships provide a natural predicate for this important milestone in the firm’s development. We are delighted to become shareholders in Eurazeo, and this partnership will serve to enhance the future prospects of both of our businesses.”

Steven Langman, Co-Founder and Managing Director of Rhône, added: “While we will continue to operate our firm independently, our shared values and traditions provide an exciting and natural base for this partnership to drive great benefits for our respective investors. We are excited to work more closely with the leading shareholders and management of Eurazeo, many of whom we have known intimately for over 30 years.”

Continue Reading

Álljatok helyt, magyarok! – Robert Agostinelli amerikai milliárdos a Mandinernek

Robert Agostinelli a Rhone Group alapítója és ügyvezető igazgatója. A Columbia Egyetemen végezte tanulmányait, majd a Rothschildoknál és a Goldman Sachsnál dolgozott, mielőtt 1995-ben megalapította volna saját pénzügyi befektető cégét. A leggazdagabb amerikai és brit személyiségek listáján rendre szereplő Agostinelli számos konzervatív, jobboldali ügyet támogat világszerte. Többek között a Friends of Israel kezdeményezés, a National Review Institute és a Bilderberg-csoport résztvevője. Idejét London, Párizs, New York és Florida között osztja meg, négy gyermeke született, művészeti alkotások és borok gyűjtője. Budapestre a Danube Institute meghívására érkezett.

Olasz-amerikai családból származik – mit adott önnek az indíttatás?

A New York állambéli Rochesterben, egy nagyon hagyományos környezetben nőttem fel. Középosztálybeli családból származom – a teljes, kiterjedt famíliánk olasz gyökerekkel rendelkezik és nagyon sokan szolgáltak közülünk az amerikai hadseregben. Az ötvenes években születtem, az idősebb rokonok révén ez a légkör vett engem körül. Csodálatos időszak volt ez: a világháború utáni Amerikában a horizontra vethettük a tekintetünket, egyre jobbak voltak a kilátásaink, egyre jobban éltünk és mindenki hitt az amerikai álomban.

Én magam is az amerikai álmot élem.

Apám mérnök volt, de katonaként harcolt a koreai háborúban a születésem előtt. Az osztagukra rátámadtak a kínaiak, egy gránát eltalálta az állkapcsát: megsebesülve fogadkozott és imádkozott Szűz Máriához, hogy túlélje a sérülést és lássa a feleségét és családját. Túlélte. Onnantól minden vasárnap járt a misékre (nevet). A családi történeteken keresztül megtanultam a szabadság értékét, a kapitalizmus működését – és a hit erejét. Katolikus vagyok, ministráltam is, katolikus iskolákba jártam, hiszek Istenben. Sokat tanultam egy engem tanító püspöktől is.

A vidékről végül New Yorkba vezetett az útja, belevágva az üzleti karrierbe.

A Columbiára jártam, jogot hallgattam és üzleti tanulmányokat folytattam. A jogot végül otthagytam, de az üzlet mellett az alkotmányjog és a közélet továbbra is érdekelt. Tanított engem egy lengyel professzor, aki a nácik és a kommunisták ellen is harcolt, tőle sokat tanultam a kelet-európaiak felfogásáról és az ő szabadságharcaikról.

A hatvanas években volt tizenéves, hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?

Az volt az a korszak, amikor a marxista gént beültették az amerikai ifjúságba. Akkor voltam egyetemista. A szemem előtt változott meg az addigi világunk. Különös idők voltak, főleg úgy, hogy én más értékek mentén nőttem föl.

A hetvenes-nyolcvanas években építette föl a karrierjét, ami viszont már a globalizálódó kapitalizmusról, az egyre szabadabb piacokról szólt.

Aranykor volt az, de válságos időkből indult. A hetvenes évek szörnyű volt: a vietnami háború lezárása, a Watergate-botrány, a gazdasági válság, Carter elnöksége, ami a legrosszabb volt Amerika történetében… mind végigéltem. A legtöbb nyugat-európai országot is baloldali mozgalmak, terroristák és gazdasági válságok sújtották akkoriban.

Mégis megtalálta a számításait.

Amikor végeztem a Columbián, végiggondoltam, mivel is foglalkoznék. Még nem volt internet, nem volt állandó információáramlás, de ott akartam lenni, ahol a dolgok történnek. A modern pénzügyi szféra akkor kezdett kialakulni, nem volt még sok cég az új területeken. Megismertem néhány inspiráló személyiséget ezen a területen. Jacob Rothschild mellett kezdtem el dolgozni Svájcban. A sikereim két dologból származtak: a kemény munkából és a szerencséből.

Az is szerencse volt, hogy akkoriban Ronald Reagan és Margaret Thatcher lettek két nyugati hatalom vezetői.

Reagan és Thatcher is ikonikus, áldott lelkek voltak. Sokakat megismertem a környezetükből, máig tartom a kapcsolatot sokukkal – például John O’Sullivannel a Danube Institute-tól. Reagan, Thatcher és persze II. János Pál pápa új lendületet hoztak a világpolitikába. A nyolcvanas évek folyamán a Goldman Sachs-nak dolgoztam, ami akkor még nagyrészt Amerikán belül működött. Szorgalmaztam, hogy nyissanak a nagyvilág felé, és végül én indítottam el az európai működésüket Londonon keresztül. Sokan óvtak ettől, mondván, hogy Európa félreeső hely, elrontom a karrieremet. De Reagan és Thatcher együttműködése megerősítették a Nyugatot, nyitást hoztak, és meg tudtam lovagolni az első hullámot.

A pénzügyi világban csinált karriert, de mindig is érdekelte a politika – olyannyira, hogy az évtizedek során vezető nyugati politikusokkal került baráti viszonyba.

Jó barátomnak tarthatom George W. Bush-t, Nicolas Sarkozy volt francia elnököt és José Aznar korábbi spanyol kormányfőt.

Mit tanult tőlük, milyen tapasztalatokat szerzett a kapcsolatai révén?

Igaz barátok. Nagyszerű személyiségek.

És igazi férfiak. Manapság ez már nem magától értetődő a politikában.

Megtanultam tőlük, hogy vezetőnek lenni egy magányos dolog. És vezetőként is meg kell őrizni az integritást. Itt Budapesten találkoztam Orbán Viktorral, ő arról beszélt nekem: vezetőként a helyes dolgot kell cselekedni, akkor is, ha az nem népszerű. Ezt megtanultam Aznartól és Sarkozytól is. Aznart megpróbálták megölni a terroristák, de kitartott a politikája mellett. George W. Bush szeptember 11-e után meghirdette a terror elleni háborút. Háborús uszítónak nevezték, pedig a helyes dolgot cselekedte, Dick Cheney-vel együtt, akit szintén barátomnak tarthatok. Nem könnyű fiatal fiúkat háborúba küldeni, tudván, hogy sokuk nem fog visszatérni. Tudom Bush-ról, hogy nagyon nehezen érintette ez őt érzelmileg. Elnöksége óta – ezt kevesen tudják róla – sokat foglalkozik a háborús veteránokkal. Pénzügyi és lelki támogatást ad nekik, sok időt tölt a társaságukban, elmegy velük lovagolni vagy vacsorázni. Azt láttam, nagyon erős bajtársi kapcsolat van a veteránok és Bush között.

Sarkozy és ifjabb Bush

Most már egy újabb politikusi nemzedék irányítja a nyugati országokat. Milyennek látja ezt az új nemzedéket?

Ma olyan korban élünk, ami nagyon kezd hasonlítani a hatvanas évekre. A 2008-as gazdasági válság után Obama és csatlósai azt mondták: „ne hagyjunk kihasználatlanul egy válságot”. Lehetőséget láttak abban, hogy a hazugságukat terjesszék.

Milyen hazugságot?

A szocializmus, a marxizmus, a központi tervezés hazugságát, ami a lopakodó zsarnoksággal jár együtt. Hiszem, sőt tudom, hogy ez gonosz törekvés. És ez a gonoszság soha nem tűnik el teljesen. Reagan, Thatcher és II. János Pál is emlékeztetett arra, hogy ez a gonosz mindig ott van közöttünk, de ők szembeszálltak vele.

És úgy véli, a mai politikusok nem ismerik fel ezt a fenyegetést?

A mai Európában egy személyiség van, akinek van bátorsága, kitartása és szíve, hogy megértse azt, amiről előbb beszéltem: ez az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor. Ilyen személyiség még Bibi Netanjahu Izraelben. De Nyugat-Európában ma nincs igazi vezető. Egy sincs. Egyszerűen nem értenék meg azt, amit az előbb mondtam.

Az Egyesült Államok új elnöke Donald Trump. Őt milyennek találja? Ismeri őt?

Találkoztunk egy párszor, de például édesanyám jobban ismeri őt, mint én (nevet). De Trump nem konzervatív. Ő populista.

Ez ön szerint jó vagy rossz?

Trump igazi tehetsége abban van, hogy önmagát és azokat a dolgokat reklámozza, amiket ő szeret. Minden idők egyik legnagyobb mestere ebben. Trump egy reklámos. Egy ügyes reklámos. A republikánusok szétesett állapotban futottak neki a tavalyi elnökválasztásnak. Rendezetlenségük miatt utat engedtek Trumpnak. Trump erénye az, hogy megérezte az emberek elégedetlenségét a politikai elittel szemben. Mi a National Review-nál kritikusak voltunk a kampány során Trumppal szemben, de végül támogattuk őt, én magam is. De azért jegyezzük meg:

Trump valójában egy New York-i liberális. Viszont agyonverte, megsemmisítette Hillary Clintont, ami jó.

Mi folyik most Amerikában? Kulturális harcokat és valódi utcai összecsapásokat látunk, egyetemi és nyilvánosságbeli csatározásokkal.

Amerikát nyolc évig a valaha volt egyik legrosszabb elnöke, Barack Husszein Obama irányította. Obama egy másik gonosztevő, Saul Alinsky tanítványa volt, méghozzá jó tanítványa. A mentalitásuk lényege: arra használni a szabad társadalmak intézményeit, hogy lerombolják saját magukat. Klasszikus marxista, sztálinista eszközöket használnak: ellenségeket teremtenek, még akkor is, ha nincsenek. Szembeállítják a feketéket a fehérekkel, tőkésekkel a dolgozókkal. Fellázították a tömegeket. Obama egy művésze volt ennek.

Az amerikaiak egyik fele most is konzervatív értékrend mentén él. Ők nem tudják megfogalmazni és képviselni a saját értékrendjüket a 21. században?

Ez sajnos így van, igaz. Ez a mi problémánk. Ez azért is történhetett meg, mert a jobboldali politikai elit nem mert kiállni a saját értékei mellett. A republikánusok egyre kevésbé tudták megmagyarázni, mit miért csinálnak a Kongresszusban, az embereknek meg nincs idejük jobban odafigyelni a folyamatokra. A demokraták jobban játszottak a pályán.

Ön viszont odafigyel a folyamatokra: olyannyira, hogy részt vett már az összeesküvés-elméletek híveinek kedvenc fórumán, a Bilderberg-találkozásokon is. Mi folyik egy ilyen találkozón?

Ki kell ábrándítanom az összeesküvés-elméletek híveit: ezek eléggé eseménytelen találkozók. Világpolitikáról beszélgetünk – most is ezt teszem. Sok találkozóra járok – Davosba mondjuk nem, az túl liberális nekem.

A Bilderberg is csak egy találkozó a sok közül, ahol összejárnak emberek.

Jól ismertem az idén elhunyt David Rockefellert és a Rothschildokat. Ők komoly emberek, helyes értékrenddel. Jacob Rothschild, David Rockefeller művelt, tájékozott emberek, a művészetek rajongói – de semmiképp sem a világ ellenségei (nevet). Tudok persze összeesküvéseket, George Soros például…

Ha már Soros, ő elég forró téma ma Magyarországon. De nem összeesküvés, amit csinál: teljesen nyíltan vállalja az ideológiáját.

Először is, Soros egy üzleti géniusz. Találkoztam vele párszor, nem az én ízlésem, de komoly üzletember. Ugyanakkor van egy ideológiája, ami elidegenedett a klasszikus liberalizmustól. Teljes szervezetrendszer épült köré, amit ő finanszíroz, hogy változásokat erőltessen keresztül a társadalmakon. Fontos a dolgok megértéséhez, hogy az amerikai Demokrata Párt szinte csődbe ment a reagani évek után. A párt balra tolódott, majd újra kitalálta magát. Soros hálózata akkoriban nagyon aktív lett a Demokrata Pártban. Barack Husszein Obama karrierje is akkoriban indult el fölfelé. Obama és Soros jól összeillenek, és ott állnak a most újra felerősödött amerikai kultúrharc egyik oldalán. Ez a Demokrata Párt már nem emlékeztet a régire. Én annak idején egy demokrata családban nőttem fel, hiszen a bevándorlók voltak az egyik bázisa a pártnak. Reagan is demokrataként kezdte. Aztán mind felnőttünk és felismertük, hogy hazudtak nekünk. Persze sokan vannak ma a jobboldalon olyanok, akik a baloldalon kezdték az eszmélésüket. A neokonzervatívok is.

Juncker és Soros

Evezzünk át Európába: karcos véleménye van az európai fejleményekről.

Az európai közösséget megalapozó Római Szerződés még egyáltalán nem akart politikai uniót. Közös gazdasági térséget akartak létrehozni, ennyi.

Ez nem baj.

Nem volt baj, nagyszerű, nemes dolog volt. Klasszikus liberális alapokra épült. De aztán eltorzult a projekt. Mitterrand és Delors, ezek a ravasz rókák elvitték egy másik, homályos irányba. Margaret Thatcher észrevette ezt, fel is szólalt ellene. Az Európai Unió ma nyomorult állapotban van. Persze szét kell választani az érzelmeket a tényektől. Megértem, hogy a magyarok, lengyelek, görögök és olaszok számára legitim és fontos érzés, hogy az európai közösség részének érezzék magukat. De a valóságban az EU csak annyira tud létezni, amennyire a tagállamai akarják. Ezeknek a brüsszeli és strasbourgi embereknek átadni a nemzeti szuverenitást, az szó szerint öngyilkossággal ér fel. Nézzük meg a dél-európai országok munkanélküliségi adatait! Erről beszéltem Orbánnak is a minap. Nézzük meg a fiatalok kivándorlását ezekből az országokból. Ha olyan jó az EU, miért történik ez? Amikor az ottani fiatalok szemébe nézek, nyugtalanságot látok. Istentelen hülyeségeket tanulnak az iskolákban. Nincs valódi munkájuk. Amikor én kölyök voltam, boltban, kávézóban, benzinkúton dolgoztam. De aztán az lettem, aki. Fölvettem most a cégemhez egy görög fiatalt. Arról beszélt, hogy otthon maradt barátai ott tartanak, ahol nyolc éve, és nem is tudják, mihez kezdjenek magukkal. És bárhová megyek a térségben, ezzel találkozok.

A háború után Nyugat-Európában hatalmas fellendülés volt. Aztán a bürokraták átvették az irányítást és minden lelassult.

Ki adja át a jogot egy sehonnai Junckernek, hogy ő döntsön adópolitikai kérdésekben? Mi az az adóharmonizáció, amiről beszél? Miért akarjuk, hogy ők döntsenek ebben? Ez sértő. Ez a lopakodó zsarnokság. A gyerekeimnek francia, illetve olasz állampolgárságuk is van az amerikai mellett. De örülök, hogy van amerikai útlevelük.

Sokat beszélünk a Nyugat válságáról, és tagadhatatlanok is a válságjelenségek. Ki használhatja ezt ki?

Amikor a nácik hatalomra kerültek, megtámadva Lengyelországot, Csehszlovákiát, akkor sokan Nyugaton azt mondták, ezzel nincs is baj. A zsarnokság sokáig nem tűnik fel, még vonzó is tud lenni – amíg nincs baj. Mi, nyugatiak felvilágosult és jószándékú emberek vagyunk, sok mindent megengedünk. Az a szerencse, hogy az Egyesült Államok még a mai zűrösebb, rendezetlenebb állapotában is sokkal erősebb, mint bármely más ország a Földön.

Egy ország sem veheti fel a harcot az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel – amíg megvan az akarat a kiállásra.

A Nyugat egyik mai ellensége az iszlamista terror. Fundamentalista radikálisok, akik eltorzítják az iszlám eredeti tanításait. Ezzel a konfliktussal sokáig szembe kell majd néznünk. A másik veszélyforrás Oroszország. Putyin ellenség. A jó hír, hogy Oroszország demográfiai problémákkal küzd, nem működik a jog uralma, a katonai ereje pedig nem ér fel a régi, szovjet időkhöz. A harmadik ellenfél Kína. Én nem hiszek a kínai csodában. Kína hatalmas, alapvető problémákkal küzd. Haveri kapitalizmus működik: ha körön belül vagy, gazdag leszel; ha körön kívül, akkor a hatalmasok szabályait kell követned, nincsenek jogaid. Nagyon kemény világ. És rajtuk kívül vannak kisebb ellenfelek, mint Kuba, Venezuela, Bolívia.

Hogyan tudnánk mi, magyarok részt venni a Nyugat újbóli megerősödésében?

Nagyra becsülöm a magyar nemzetet. Amikor a miniszterelnökükhöz mentem a parlamentbe, láttam a koronát. Keresztény korona. Csodálom a magyarokat, ahogy kiálltak önmagukért 1956-ban, kövekkel és Molotov-koktélokkal a tankok ellen. Nagy életakarat kell ehhez. Magyarország sokszor volt a Nyugat frontvonalában, ahogy most Izrael áll ott. Magyarországban még nagyon sok lehetőség van most. Ezeket meg kell valósítani. Ahogy előadásomban fogalmaztam: álljatok helyt, magyarok! Legyetek óvatosak az EU törekvéseivel szemben, szabadítsátok meg a gazdaságot az akadályoktól, és akkor Magyarország újra virágozni fog.

Posted in Robert Agostinelli

Continue Reading

WeWork teams up with two investors to buy City of London’s Devonshire Square for around £580m | City A.M.

Co-working group WeWork has chosen a City of London site as its biggest acquisition yet.

The company has bought up Devonshire Square in a deal with two investors, The Times reported today.

WeWork joined forces with Danish pension fund PFA Ejendomme and property investment managers TH Real Estate to buy the 13-building estate for £580m from Blackstone.

The sale should add up to a tidy profit for Blackstone, which bought the complex for just under £340m in 2012, below the £410m paid by previous owner Rockpoint.

Read moreTech companies choosing central London over Silicon Roundabout

The 620,000 sq ft site is near Liverpool Street Station and includes some buildings which were originally East India Company warehouses

The acquisition is the latest in a series of expansion moves across the capital for WeWork as demand for flexible co-working spaces soars. The company is now the biggest private occupier of office space in London.

Most recently, the group launched its own UK education offering in association with coding school Flatiron. The programming courses, run from the Finsbury Pavement WeWork, offer £1m in scholarships to help underrepresented groups get into coding.

It also emerged last month that the company was considering moving into Debenhams on Oxford Street as the retailer looked to make better use of floorspace.

Read moreShore Capital founder leads $40m investment in new co-working business

Posted in Robert Agostinelli

Continue Reading

WeWork, Rhone Group raise hundreds of millions for property investment fund

Partners to buy buildings where co-working company leases space

From left: Adam Neumann (credit: Getty Images), Steven Langman and Robert Agostinelli

WeWork and private equity firm Rhone Group raised several hundred million dollars for a real estate investment fund, according to sources.

The partners have already approached New York landlords about buying properties where the co-working company is a tenant, brokers say, although no deal appears imminent. Fundraising for the vehicle, dubbed WeWork Property Investors, is still ongoing.

The Real Deal first reported in October that WeWork was working on an investment fund. Buying into its properties would allow the co-working company to benefit from property appreciation it says it creates as a tenant.

On March 9, the company filed offering documents for four private equity funds — WeWork Property Investors and WeWork Property Investors Funds A, B and B-1 — with the Securities and Exchange Commission. It wasn’t immediately clear which of the funds the partners are currently raising money for. The filings list several WeWork and Rhone executives as fund directors, as Axios first reported.

WeWork declined to comment for this story, citing SEC rules. Rhone did not immediately respond to a request for comment.

Rhone, founded in 1995 by Wall Street veterans Robert Agostinelli and Steven Langman, is a global private equity firm with offices in New York, London and Paris.

WeWork recently landed a $300 million investment from Japan’s SoftBank, reportedly valuing it at more than $17 billion. The company has been signing leases for new co-working spaces in New York at a rapid clip and currently has 38 locations in the Big Apple, according to its website. Earlier this year it shook up its company structure to give it a more corporate shape and hired Starwood Capital veteran Richard Gomel to head its co-working business.  The SEC filings list Gomel as one of the investment funds’ directors, along with Gross and CEO Adam Neumann.

Woody Heller, an investment sales broker at Savills Studley, said the fund’s success will depend on whether enough investors trust WeWork’s credit and are fine with buying into properties where it occupies a big chunk of space. But the fund could put WeWork in a good position when it comes to competing for properties: it wouldn’t have to worry about raising money, and it would already have a big tenant lined up (itself). “If I’m them,” he said, “I would be doing it.”

Continue Reading

FOUNDER STEPHAN CRÉTIER TO INCREASE OWNERSHIP IN GARDAWORLD

MONTREAL, Quebec, Canada (Marketwired – March 24, 2017) – Garda World Security Corporation (“GardaWorld”), one of the world’s largest privately owned security and cash services providers, announced today that Stephan Crétier, along with certain members of management and an entity held by investment funds affiliated with Rhône Capital (“Rhône”), a global alternative investment management firm, have entered into a conditional purchase agreement with a subsidiary of funds advised by Apax Partners (“Apax”) to acquire all of Apax’s remaining shares of the parent company of GardaWorld. Closing of the transaction, if all conditions are satisfied or waived, is expected to occur during the quarter ending July 31, 2017.

“Apax has leveraged its financial expertise to support management in the growth of the company” highlighted Stephan Crétier. “The Board of Directors wishes to thank the Apax team for its contribution. Since November 2012, the company underwent exceptional growth, almost doubling in size in terms of its revenues and its employees. GardaWorld now operates in 29 countries in Africa, Middle East and Europe. The Management Team and myself are excited to continue our partnership with Rhône to build a true global Canadian Champion.” Upon closing of the transaction, Apax will no longer own shares in GardaWorld’s parent company, while Stephan Crétier, Founder, Chairman and Chief Executive Officer of GardaWorld, will hold, along with certain management stockholders, approximately 39% (fully diluted) of the shares in GardaWorld’s parent company and Rhône will increase its holding to 61% (fully diluted). Each party will be subject to customary shareholder provisions for an investment of this type.

About GardaWorld

GardaWorld is one of the world’s largest privately owned security services providers, offering a range of highly focused business solutions including cash services, protective services and aviation services. GardaWorld’s more than 62,000 highly trained, dedicated professionals serve clients throughout North America, the Middle East, Africa and Europe. GardaWorld works across a broad range of sectors, including financial services, infrastructure, natural resources and retail, and services Fortune 500 companies, governments and humanitarian relief organizations. For more information, visit www.garda.com

About Rhône Capital

With over 20 years of investing experience, Rhône is a global alternative investment management firm with a focus on investments in market leading businesses with a pan-European or transatlantic presence and prospects for global expansion. Rhône, which is currently investing capital from its fifth private equity fund, has prior experience with service companies, as well as in the chemical, consumer product, food, packaging, specialty material and transportation sectors.

About Apax Partners

Apax Partners is one of the world’s leading private equity investment groups. It operates globally and has more than 30 years of investing experience. Apax Partners has advised funds that total over $40 billion around the world in aggregate. Funds advised by Apax invest in companies across four global sectors of Tech & Telco, Services, Healthcare and Consumer. These funds provide long-term equity financing to build and strengthen world-class companies. For further information about Apax, please visit www.apax.com.

Continue Reading

Robert Agostinelli’s Response to “France’s Disappointing Reformers”, WSJ, March 2017

France’s Disappointing Reformers

Fillon is on the ropes, and Macron unveils a flabby agenda.

French presidential candidate François Fillon bills himself as his country’s Margaret Thatcher—ready to bury the statist shibboleths that have punished the French economy. But his chances of implementing a Thatcherite agenda look grim after the Republican nominee faced a preliminary indictment this week over alleged misuse of taxpayer funds. Such a pity.

The French judiciary on Wednesday ordered Mr. Fillon to face allegations that he paid his family members nearly a million euros ($1.06 million) for doing little or no work for more than two decades. The former Prime Minister has apologized, but he denies wrongdoing and says he is the victim of a political “assassination” by leftists in the judiciary. Having vowed earlier to resign the center-right Republicans’ nomination if he faced a formal indictment, Mr. Fillon now says it is up to voters to decide if he should stay or go.

Yet his calls to slash 500,000 civil-service jobs now elicit accusations of hypocrisy, and a recent poll found that three of four voters want him out of the race, including 53% of Republicans. A senior adviser quit the campaign after the preliminary indictment, and other party allies have said they are suspending support for Mr. Fillon. The Republicans are stuck, not least because few serious candidates would want to take ownership of a bleeding campaign. This is especially disappointing because none of the other candidates offers a clear pro-growth path out of France’s doldrums.

That includes Emmanuel Macron, the former investment banker who is running as an independent. With the Fillon implosion, Mr. Macron is betting he can capture centrist voters alarmed by the hard-left Socialist nominee, Benoît Hamon, and the hard-right politics of Marine Le Pen, the current frontrunner.

For months Mr. Macron held off unveiling his agenda but promised to put France “on the move” and stand up for young voters frustrated by red tape and a corrupt political class. The bright spots of his agenda, detailed last week, are a pledge to cut 120,000 government jobs and slash the corporate-tax rate to 25% from 33% over five years. But that’s where his reform mojo ends. The full program he unveiled Thursday would maintain the 35-hour workweek and the retirement age of 62. He would create more taxpayer-funded vocational training, expand jobless insurance and hire 5,000 more teachers. The rest is mostly minor bureaucratic tweaks dressed up with the grand rhetoric that is a Macron signature.

If polls are right—and France is lucky—Mr. Macron would defeat Ms. Le Pen by as many as 10 points in a runoff. But hopes that this year’s election would offer French voters a real reform alternative are increasingly dim.

Response to “France’s Disappointing Reformers”, WSJ, March 2017

When a nation is blessed with democracy and cursed for decapitating their King and Queen their manifest destiny is for sure to be in doubt.

For the sad Republic de France after serial years under socialist near Marxist doctrine and the erosion of their values, eyesight and bearings they have reached the precipice of not only national decline and irrelevance but the edge of surrender of individual liberty and the probable emergence of the new caliphate of the devil of Islam.

A discussion about leadership and their four hapless choices merely confirms these fears.

Yes, François Fillon is the closest to a sane choice yet hindered by traditional Gaullist taboos of the untouchable “Etat” and unfairly riddled for practices that have been understood throughout the 5th Republic and before. Apart from him there is a free fall to insanity. Benoît Hamon has never made any sense, a radical red he would be better off moving to Cuba or Venezuela. As for Mr. Macron, we have the typical vacuous empty headed French; a mediocre non-descript provencal investment banker trying with smoke and mirrors to make a paper machete leftist seem enlightened.

Leaving us with the social nationalist LePen. She too is in fact a radical leftist termed ultra-right nationalist with policies from the bog of failed philosophies hatched in the early 20th century by deranged narcissists preying on the fears, and misguided hopes of the disappointed citizenry.

There is no choice for true good if Fillon fails in his own flames. The insider view, unwritten and unstated likelihood is that LePen could emerge the victor.

If so the thin hope is that the country can be resurrected out of the carnage and ashes that are sure to ensue. Don’t bet on it.

Robert F. Agostinelli

Paris, France

Posted in Robert Agostinelli

Continue Reading

Pope cuts penalties for paedophile priests – including one let off with just a lifetime of prayer for abusing five young boys

  • Pope Francis said to be applying his vision of a ‘merciful church’ to sex offenders 
  • He reduced sentence for Rev Mauro Inzoli from defrocking to lifetime of prayer 
  • But Vatican spokesman said abusive priests are also removed from the ministry

Pope Francis has been slammed by church officials and sex abuse survivors for cutting penalties for paedophile priests.

The Pope is said to be applying his vision of a ‘merciful church’ to sex offenders by reducing punishments to weaker sentences, such as a lifetime of prayer and penance.

It has been revealed by church officials that Pope Francis overruled advice given to him by the Vatican Congregation for the Doctrine of the Faith about two priests  – allowing them to be punished by a lifetime of prayer.

One of the priests was the Reverend Mauro Inzoli, who was found guilty of abusing young boys by the Vatican in 2012 and was ordered to be defrocked.

However, he appealed, and in 2014 Francis reduced the penalty to a lifetime of prayer, prohibiting him from celebrating Mass in public or being near children, barring him from his diocese and ordering five years of psychotherapy.

Rev Inzoli was then convicted by an Italian criminal court for his sex crimes against five children as young as 12.

He is now facing a second church trial after new evidence emerged against him.

A church official has said some paedophile priests and their high-ranking friends appealed to Pope Francis by citing the pope’s own words about mercy in their petitions.

They said: ‘With all this emphasis on mercy … he is creating the environment for such initiatives.’

Marie Collins, an abuse survivor and founding member of Francis’ sex-abuse advisory commission, expressed dismay that the congregation’s recommended penalties were being weakened.

She said: ‘All who abuse have made a conscious decision to do so. Even those who are paedophiles, experts will tell you, are still responsible for their actions. They can resist their inclinations.’

Many canon lawyers and church authorities argue that defrocking paedophiles can put society at greater risk because the church no longer exerts control over them.

They argue that keeping the men in restricted ministry, away from children, enables superiors to exert some degree of supervision.

But Ms Collins said the church must also take into account the message that reduced canonical sentences sends to both survivors and abusers.

‘While mercy is important, justice for all parties is equally important,’ she said.

‘If there is seen to be any weakness about proper penalties, then it might well send the wrong message to those who would abuse.’

Comparatively, his predecessor, Pope Benedict XVI, rarely granted clemency petitions and defrocked 800 priests, who had raped and molested children, during his eight-year papacy.

According to the church official, Pope Francis also ordered three staffers to be dismissed – two of whom worked for the discipline section that handles sex abuse cases.

But Vatican spokesman Greg Burke said they will be replaced and staffing is set to be strengthened after the Pope approved hiring more officials.

He said: ‘The speed with which cases are handled is a serious matter and the Holy Father continues to encourage improvements in this area.’

He also dispelled rumours that sex-abuse cases would no longer be handled by the congregation, saying the strengthened office would handle all submitted cases.

Mr Burke added the Pope’s emphasis on mercy applied to ‘even those who are guilty of heinous crimes’ and priests who are found to be abusers are permanently removed from the ministry but are not necessarily defrocked.

He said: ‘The Holy Father understands that many victims and survivors can find any sign of mercy in this area difficult, but he knows that the Gospel message of mercy is ultimately a source of powerful healing and of grace.’

Read more: http://www.dailymail.co.uk/news/article-4259164/Pope-quietly-trims-sanctions-sex-abusers-seeking-mercy.html#ixzz4Zyp461Bb

Posted in Robert Agostinelli

Continue Reading